Varga Gabriella gondolataival kívánok áldásos, békés Karácsonyt és sikerekben, szeretetben egyetértésben múló új évet és a magyar labdarúgás újjászületését!
<BR>„A hópehely talán a legtörékenyebb teremtménye Istennek, de nézd csak meg, mire képesek ha összekapaszkodnak.” Nem tudom, kitől származik ez a gondolat – a szerző neve nélkül olvastam valahol -, de a legnagyobb meglátások között is egyik leghatalmasabbnak találom. S milyen időszerű ma! Hiszen a hópehely egyszersmind a Karácsony misztériumát is jelenti számunkra, az összekapaszkodásról pedig mintha megfeledkeztünk volna... S félő, hogy ha nem találunk vissza egymáshoz, az igazán nagy teljesítményekre való képességünk is odalesz.
<BR>Karácsony napjai másak, mint az év többi napja. Tele vagyunk várakozással, mégsem tudunk elmélyülni benne, mert nem ad rá alkalmat az ünnepre készülődés eszeveszett hajszája... Jó lenne erre a néhány napra letenni a vállunkra nehezedő terheket, jó lenne visszaszerezni a pillanat békéjét és meghit hangulatát. Való igaz, egyszerre nem változtathatjuk meg a világot körülöttünk és magunkban, valamit azonban, az első lépést megtehetjük talán... Ha végiggondolom, én mit szeretnék kapni, tudni fogom, hogy a másik mit szeretne kapni. Ha arra vágyom, hogy valaki meglátogasson, látogassam meg előbb én! Ha jókívánságát a villámpostán lesem, küldjem el a sajátomat előbb én! Ha valakinek a hagyományos leveléről álmodom, előbb adjam föl a postán a magamét én! Ha mobilom kijelzőjén sms-ét várom, előbb küldjem el a magam üzenetét én! S legfőképpen ne tegyem az ajándékozás méret- és értékbeli versenyévé a Karácsonyt, hiszen a gesztus, az átadás formája, a kísérő szó, vagyis: a tartalom, ami benne rejlik, s ami körülfonja, mélyebbre hat.
<BR>Keserveinkért hajlamosak vagyunk a világot okolni. Pedig a világon csak akkor tudunk változtatni, ha a változást előbb önmagunkban kezdjük el. Egy korábbi szilveszterkor kaptam egy üzenetet, amit azóta is őrzök a telefonomban. Így szól: „ Itt az új év, új jót hozzon, régi jótól meg ne fosszon. De ha új jót nem is hozhat, vigye el a régi rosszat!”
<BR>Az előttünk álló esztendőre vonatkoztatva ezt annyiban módosítanám, hogy 2008-ban nekünk új jóra éppen úgy szükségünk lesz, mint a régi rossz elfelejtésére. De ez a kívánságunk csak akkor válik valósággá, ha partnerei leszünk az új esztendőnek.
<BR>Vagyis: ha összekapaszkodunk, akár a hópelyhek.
<BR>
<BR>/Varga Gabriella Karácsonyi, újévi gondolatai /
<BR>
<BR> |