Amikor 2005. június 24-én Bede sporttárs Budakalászon hármat fújt a sípjába, a Haladás-szurkolók arcán döbbenet, elkeseredés és nem túlzás, könnycseppek jelentek meg. Abban a pillanatban úgy tûnt, hogy az 1:0-s vereséggel nem csak az osztályozót bukta el a szombathelyi csapat, hanem vele együtt az NB II-nek is búcsút intett. A mindig higgadt, nyugodt, kiváló trénert Mihalecz Istvánt is megviselte a vereség, hiszen a mérkõzés utáni nyilatkozatot elsõre azzal hárította el, hogy:”Mit mondjak?!” Pedig legkevésbé õ tehetett arról, hogy a Hali akkor ott végzett ahol. Azért a kudarcért senki sem okolható. Szerencsére miután a Szombathelyi Haladás gazdálkodása már akkor is rendben volt, mégiscsak elindulhatott a másodosztályban a gárda. A következõ évben már a hatodik helyen végzett a csapat, egy évvel késõbb pedig felkerült az NB I-be. Legalábbis a pályán nyújtott teljesítménye alapján. Mindannyian tudjuk, egy apró baki végzetesnek bizonyult, és a Hali mégiscsak az NB II-ben ragadt. Az idei bajnokságban aztán már nem volt pardon. Az a csapat jutott fel, amelyik valóban megérdemelte az NB I-et. A számok ugyanis nem hazudnak. Két fordulóval a zárás elõtt a Haladás szerezte a legtöbb gyõzelmet (20-at), a szombathelyi gárda rúgta a legtöbb (65) kapta a legkevesebb (19) találatot és értelemszerûen a vasi alakulat gyûjtötte a legtöbb pontot, 67 egységet. Ráadásul úgy tûnik, hogy ismét mi adhatjuk a gólkirályt, Andorka Péter ugyanis már 20 gólnál jár. Cseppet sem mellékesen, magasan a Haladás meccseit látogatják a legtöbben a Nyugati-csoportban, de az elsõosztályban is a dobogón végezne a csapat a nézõk számát tekintve.
<BR>
<BR>Sok-sok embernek meg kellene köszönni azt, hogy a Szombathelyi Haladás a pokolból eljutott a mennybe. Mindenekelõtt Dobány Lajosnak, aki akkor vállalta el a Szombathelyi Haladás ügyvezetõi posztját amikor nem sokan, nyugodtan mondhatjuk, hogy senki sem tette volna. Ugyanis „csupán” két dolog hiányzott akkoriban: pénz és csapat. Õ elvállalta a feladatot és évrõl-évre építkezve, tisztességesen gazdálkodva eljuttatta a Szombathelyi Haladás oda ahová való: a legmagasabb osztályba. Aztán le a kalappal Szombathely város vezetõi elõtt, akik nem kevés összeggel támogatták a zöld-fehéreket, és ha kellett kiálltak a csapat mellett. Ugyancsak le a kalappal a Haladás Marketing KFT ügyvezetõi, Séllei Árpád és Buti Róbert elõtt. Akik ismerik õket, tudják, hogy világéletükben a Haladás volt a mindenünk és jónéhány éve saját pénzüket áldozzák a csapatra. Megsüvegelendõ a Halmill Team vezetõinek, Illés Bélának és Halmai Gábornak a szerepvállalása is, akik nem kevés pénzt és minõségi játékosokat hoztak Szombathelyre. Az õ szerepvállalásuk is garancia lehet a jó NB I-es szereplésre. Le a kalappal az egykori kiváló játékos, Tóth Miklós elõtt is, aki klubigazgatóként a pályán tõle már megszokott profi szemléletettel irányította a Haladást. És le a kalappal a szakmai stáb tagjai elõtt is, Csertõi Aurél vezetõedzõ, valamint segítõi, Németh Zoltán, Ulbert Tibor, Szarka Zoltán, Vörös Csaba, Tebeli Görgy tudásuk legjavát adták a sikerért. Ehelyütt mindenképpen megérdemelnek egy-egy dicsérõ szót a korábbi évek edzõi, így Mihalecz István, aki a semmibõl épített csapatot, valamint Artner Tamás, aki tulajdonképpen már tavaly visszajuttatta a Haladást a legfelsõ osztályba. Természetesen ne feledkezzünk meg a játékosokról, akik idén – és tavaly – kivívták az elsõ osztály. Mindenki megtette a magáét, különösen a Pápa elleni derbiken látszott, hogy nem csak egy klub számukra a Haladás, hanem sokkal több annál. Végül, de nem utolsósorban a siker nem jöhetett volna létre a remek szurkolótábor - köztük a Keringer Zsolt fémjelezte Szurkolói Kör valamint a Green-White Army - nélkül amely a Soroksár ellen már 7000 fõsre dagadt, Ugyanakkor dupla kalaplengetés jár azoknak, akik már négy éve - öt-hatszázadmagukkal - is ott ültek a Rohonci úti lelátókon.
<BR>
<BR>Szóval: reszkess NB I., jön a Haladás!
<BR>
<BR>Pum András |